Eljött az idő... Az első nap az új suliban... Már kész voltam... Csak ki kell lépnem az ajtón... Apa már el is ment dolgozni... Vettem egy mély levegőt, majd a kilincsért nyúltam. Lenyomtam, majd kiléptem az ajtón. Pont év közben kellett átiratkoznom... Remek.... Már mindenki megismert mindenkit és kialakultak a kisebb csoportok is... Lassan elindultam a suliba... De legalább valami jó is kisült ebből az egészből... A bátyám mondta, hogy ő is ebbe a városba költözött... Méghozzá a közelünkbe... Azt mondta, ha történne valami, vagy esetleg csak unatkoznék, nyugodtan ugorjak át hozzá, ő mindig otthon lesz... Ami, ha így bele gondolok, elég fura... De most nem számít... Út közben rengeteg diákot láttam az új iskolámból.. Az egyenruha alapján könnyű volt őket kifigyelni... Rengeteg lány jár az iskolába... És mind gyönyörűek... Én pedig csak egy átlagos lány vagyok... Félek, hogy nem fogok tudni beilleszkedni... De már nincs visszaút.. Elértem az iskola kapujáig... Egy pillanatra megálltam, majd vettem egy mély levegőt, és beléptem az iskola területére. Valamiért jó előérzetem volt... Körbenéztem... Egy szép, réginek tűnő épület volt. Miközben így nézelődtem, egy fiú sietett oda hozzám.
- Szervusz, te lennél Ayame-chan? - kérdezte.
- Igen, én vagyok.
- Örülök, hogy találkoztunk - mosolygott rám - A nevem Itaru-kun, én vagyok a diáktanács elnöke.
- Én is örülök - hajoltam meg előtte.
- Na akkor induljunk is. Azért jöttem, hogy körbevezesselek az iskolában - mondta, és elindult én pedig követtem.
Hihetetlen ez az épület. És az iskola is elképesztő... Rengeteg szakterem volt itt, méghozzá nagyon jól felszerelve. Továbbá volt itt uszoda, egy városi méretű könyvtár, 6 számítógép terem... Az első 2 órára nem mentünk be, de a harmadikra már igen... Szerencsére Itaru-kun osztályába kerültem... Így tud nekem segíteni a beilleszkedésben... Legalább már van egy ember, akit ismerek az osztályban... A helyem Itaru mögött, és egy másik srác előtt, az ablak mellett volt... A mögöttem ülő srác elég népszerű volt a lányoknál.. Minden szünetben a padja körül ólálkodtak... Nem tudtam mit látnak benne... De mondjuk nem is néztem meg valami jól azt a fiút... Engem Izuru kötött le... Annyira okos, és kedves... Amint az órák véget értek, rögtön odamentem hozzá...
- Köszönöm, hogy segítettél nekem ma - hajoltam meg.
- Ugyan már, ez a dolgom - mosolygott rám - És mondd csak, milyen volt az első napod?
- Hát... egész jó...
- Mondd csak, merre laksz? - kérdezte, és felállt a padjából.
- A park felé - mondtam értetlenül.
- Remek. Akkor menjünk együtt - azzal elindult én pedig ismét követtem.
El se hiszem, hogy most éppen haza felé tartok vele... Hihetetlen...
- Mondd csak, mi a véleményed a mögötted ülő srácról? - kérdezte hirtelen.
- A mögöttem ülő srác... - gondolkodtam, majd eszembe jutott, hogy kiről is beszél - Ja igen... Nem igazán érdekel... Olyan fellengzősnek tűnik nekem..
- Tényleg? Ez furcsa.. pedig a lányok általában odavannak érte...
- Lehet, de nem igazán az én típusom... Sőt... nekem elég ellenszenves...
- Még hogy én ellenszenves? - szólalt meg mögöttünk egy felháborodott hang.
Itaru-kunnal egyszerre fordultunk hátra... Ezt nem hiszem el... Mégis mit keres itt ez a srác??
- Akira-kun - mondta Itaru - Te mégis mit keresel itt?
- Ne aggódj... Csak ezzel a bigével akarok egy kicsit beszélni - azzal elkapta a kezem, és elkezdett húzni maga után...
By: Ayame-chan