A szerelem a szív játéka, így ésszel megérteni nem lehet....

Part 3 ~ Jealousy & surprise

Mégis mit művelnek azok ketten? Akira miért vitte el Ayame-chant? Az az ostoba biztosan rossz néven vette, hogy ez az új lány nem zúgott bele rögtön.... anyám... még egy ilyen egocentrikus alakot... nem is értem hogy szerethettem bele... *sóhaj* Jobb lesz ha megyek, és megkeresem szegény lányt... Nem olyannak látszik, mint aki képes magát megvédeni egy ilyen alakkal szemben... Egy újabb sóhaj, majd utánuk indultam... talán még valami jó is kisülhet belőle, ha most utánuk megyek... Hogy mi? Azt én se tudom pontosan... de úgy érzem muszáj utánuk mennem... Amikor megtaláltam őket, teljesen lefagytam... Akira a falhoz nyomta azt a csajt, és meg... megcsó...megcsókolta! Ezt nem hiszem el... Mégis mit művelnek ezek ketten? Akira azért hozta ide, hogy megcsókolja?? Azt ne mondd, hogy Akira szerelmes! Az lehetetlen... Ő mindig csak játszik a lányokkal... NEM! Biztosan csak rá akarja venni a lányt, hogy belé szeressen... Igen, biztos így van... Ez jobban illik az ő személyiségéhez.... De Ayame-chan... Ő.. visszacsókolja... Csak nem máris beleszeretett? Ennyire félreértettem volna? Én azt hittem, hogy engem kedvel... Nem mintha annyira érdekelne mondjuk.... de akkor is... Behúzódtam az egyik fa mögé, és onnan figyeltem őket... Ezt nem hiszem el... az a lány letámadta Akira-t! Nem is... Történt valami... Akira a szájához kap.. csak nem... MEGHARAPTA? Mégis mit művel ez a lány? Normális? Várjunk... otthagyja Akira-t... jaj ne... visszafelé indul... Ha nem leszek ott, baj lesz belőle... El kell indulnom vissza... Várjunk, de Akira... MI??? Mo-mosolyog... De mégis miért? Talán tényleg beleszeretett? Nincs időm erre... Vissza kell sietnem... Tettem egy kis kikerülőt, és pont félúton kerültem Ayame-chan elé....
 - Itaru-kun... te mégis hogy kerülsz ide? - nézett rám csodálkozva Ayame-chan.
 - Hát gondoltam jövök megnézem, mégis mit akarhatott tőled az az idióta... De látom semmi bajod.. Vagyis... Ayame-chan... hiszen véres a szád....
 - Ja az... semmiség - törölte meg a száját - Egyébként hívj nyugodtan Aya-channak - mosolygott rá,.
 - Rendben van... - bólintottam.
Indultunk tovább utunkon, s közben Ayame... nem.. Aya-chan végig engem kérdezgetett. De nem Akira-ról.. és nem is rólam.. hanem az iskoláról... Ez meglepett... Mégis mi járhat ennek a lánynak a fejében??
 - Mondd csak Itaru-kun... Te jóban vagy azzal a ficsúrral? - kérdezte.
Ez az! Tudtam, hogy valójában érdeklődik utánam.. De... valahogy mégse tudtam ennek örülni... neki több esélye van nála, mint nekem... Bármelyik lánynak több esélye van, mint nekem....
 - Nos azt mondanám közeli ismerősök vagyunk... Fiúkkal nem igazán barátkozik... Inkább a lányok érdeklik..
 - Azt veszem észre - mondta gúnyosan.
 - Tessék?
 - Ja semmi. És mondd, mióta ismered?
 - Hogy mióta? Hm.... Azt hiszem úgy 6 éve...
 - Azta... és régen is ilyen...
 - Egocentrikus volt-e? Igen... már gyerekkora óta....
 - Értem... Hát köszi.. Én haza is értem. Holnap találkozunk a suliban. Szia - integetett, és bement a házba.
Ezt nem hiszem el... Azt ne mondd nekem, hogy Ő annak az embernek a lánya!! Na ne... Ebből még nagy bajok lesznek, ha Akira ezt megtudja...

By: Itaru-kun

Fejezetek