- Tudod a válaszom - mondta halkan.
Éljenzés tört ki.. a tömeg teljesen félreértette őket... De Akira kihasználta a helyzetet és magához ölelte Aya-t.
Láttam mennyire megdöbben szegény lány.. és nem csak Ő... hanem én is... Akira talán ennyire komolyan veszi ezt a dolgot? Lehet, hogy a tegnapi eset ennyire megrázta? Ha így van, akkor egocentrikusabb, mint hittem... Akira ekkor két keze fogta az arcát és megcsókolta... Újabb sikolyhullám zúgott végig a tömegen. Volt aki sikítozott, volt aki fütyült, a tanárok pedig tapsoltak... Na remek.. mindenki örül ennek a kapcsolatnak csak én nem? Akira az ölébe kaptam Aya-chan-t, majd lement vele a színpadról. A tömeg lassan oszolni kezdett, de engem valami nem hagyott nyugodni... Aya tegnap nem hagyta, hogy megcsókolja.. akkor most ez mégis hogy történhetett meg? Valami itt nem stimmel... Én pedig ki fogom deríteni, hogy mi az... A tanárok mindenkit visszatereltek a termekbe, de Nekik semmi nyomuk nem volt... Ezt nem hiszem el... Még a tanárok is az Ő oldalukon állnak.. Az óra folytatódott tovább... Amint kicsengetnek, meg kell őket találnom... Számoltam a perceket... Amint a csengő megszólalt, nem törődve semmivel kirohantam a teremből.. Valamiért lábaim a tető felé irányítottak. Hármasával szedtem a fokokat. Amikor felértem, meghallottam egy lány hangját... Nem nyitottam ki az ajtót, csak füleltem... Aya-chan hangja volt...
- Mégis mit képzelsz te magadról?
- Meg mondtam, hogy meg foglak szerezni magamnak...
- És úgy gondolod, hogy ebbe nekem nincs is beleszólásom?
- De van. Mondhatsz igent.
- Még mit nem... Többet nem engedek a zsarolásodnak!
- Valóban? Akkor a te kis szerelmed és a titkos életed hamarosan kiderül... és higgy nekem, elég nagy port fog kavarni!
- Te még nagyobb szemét vagy, mint ahogy azt először hittem....
- Ugyan már, nem kell bókolnod. Egyszerűen csak tedd azt, amit mondok!
By: Itaru-kun