- Mégis mi a franc volt ez az egész egyébként? - estem neki.
- Miért? Talán nem tetszett? - kérdezte röhögve.
- Az igazat? Nem. Rohadtul nem tetszett. És hogy képzelted, hogy megcsókolsz?
- Igaz is,... fejlődsz.. most már nem haraptál meg...
- Harapásra vágysz? Bepótolhatjuk - mentem közelebb hozzá egy lépést.
- Jól van. Állj le. Figyelj. Nem kell mást tenned, csak szépen eljátszani, hogy a barátnőm vagy. Nem kell túl játszani,csak add magad, és akkor minden rendben lesz. Érted?
- Nem vagyok sügér... fel bírom fogni...
- Remek. Akkor most menjünk haza.
- És a suli?
- Ne aggódj, a tanárok most simán elengednek minket....
- Legalább ennyi hasznom származik belőle - sóhajtottam, és elindultam az ajtó felé.
Amint kinyitottam az ajtót, valaki bedőlt rajta... elterült a földön... Jobban megnéztem... Itaru volt az... Akira odalépett hozzá és felrángatta a földről..
- Mi van? Hallgatóztál? Nem valami erkölcsös a diákelnöktől.
- É-én nem hallottam semmit - dadogta Itaru.
- Enged már el - vágtam vállon Akira-t.
Dühösen rám nézett, majd engedte őt. Itaru a földre esett, és köhögni kezdett. Én letérdeltem hozzá, hogy megnézzem jól van-e.
- Minden rendben?
- Igen, jól vagyok... köszi...
- Ha bárkinek is beszélsz arról, amit hallottál - üvöltözött vele Akira.
- Nyugodj már le! Ő se hülye... - szóltam rá.
- Mégis mi folyik itt? - súgta oda nekem halkan.
- Majd később -súgtam vissza.
- Jobb lesz, ha te visszamész az órákra - bökött Itaru felé, majd elkapta a karomat - Te pedig velem jössz.
- Egy pillanat - rántottam ki a kezem a markából.
Odamentem Itaru-hoz, elővettem a zsebemből egy papírt és odaadtam neki. Akira gyanakodva nézett a papírra, de hátulról meglöktem, hogy mehetünk. Ott hagytuk szegényt, egy csomó kérdéssel. Akira megfogta a kezem, végig vezetett a folyosón, majd hazakísért.
- Holnap eléd jövök.
- Nem kell, kösz.
- De igen. A suli miatt. Na cső - azzal elment.
Megvártam míg eltűnik az utca végén, aztán gyorsan vissza kimentem az utcára és elindultam a bátyám felé.
By: Ayame-chan