Végre
megcsináltam. Az a kiscsaj most már hozzám tartozik, és azt csinálja, amit én
mondok. Még szerencse, hogy a 2 éve történtek után egy kissé megváltoztattam a
külsőm. Pontosabban magamtól is sokat változtam. És csak egy nyarat töltöttem
ott. Mégis, amikor először megláttam, először féltem, hogy fel fog ismerni, és
tönkretesz engem. Ehelyett most én fogom őt tönkretenni. Végre bosszút állhatok
rajta, azért, ami tett. És ha a múltja nem lenne elég, most már azt is tudom,
hogy belezúgott a mi kis diáktanácsi elnökünkbe. Semmi és senki nem teheti
tönkre a tervemet. A győzelem már biztosan az enyém. Diadalittasan sétáltam a városban, maikor
egyszer csak látom, hogy Ayame kilép egy házból, kezében egy macskával. Először
azt gondoltam oda megyek hozzá és jól megijesztem, de amikor megláttam, hogy
kitől jön ki éppen, jobbnak láttam elbújni. A bátyjánál volt. Az egyetlen
embernél, aki tönkretehet. Nem tudom miért, egy hülye okból egyedül vele
beszéltem azon a nyáron. Senki mással. Csak benne bíztam meg. Többet tudott
rólam, mint amennyit kellett volna. Ráadásnak kiderült, hogy ennek a csajnak a
bátyja. Valahogy muszáj lesz elkerülnöm, hogy meglásson, vagy, hogy ez a
kiscsaj megemlítse a nevem. Csak Kahu tudta
a valódi nevem… Megvártam, amíg
elbúcsúznak egymástól és Kahu visszamegy a házába, majd Ayame mellé szegődtem.
-
Nocsak,
milyen aranyos macska. Hogy lehet ez a tiéd?
-
Mégis
mit keresel itt? – kérdezte egykedvűen, de nem nézett rám.
-
Éppen
sétálgattam, amikor megláttalak. Csak nem a bátyádnál voltál?
-
És
erről mégis honnan tudsz? Tudod mit, nem érdekel. Csak tűnj már el.
-
Ide
figyelj. Azt kell tenned, amit mondok. Soha, ismétlem, soha ne említsd meg a
nevem a bátyádnak, világos?
-
Ugyan
miért ne?
-
Neked
ahhoz semmi közöd!
-
Akkor
van egy rossz hírem… már elmondtam neki… mindent!
-
Hogy
mit tettél? Ezt még megemlegeted! Nem tudod mit tettél! – üvöltöttem és
otthagytam a francba.
Tennem
kell valamit, méghozzá sürgősen. Ha Kahu megtalál, nekem lőttek. Hazamentem,
amilyen gyorsan csak tudtam. Bezárkóztam és csak törtem a fejem. Az a fruska
most tönkre tett mindent. Ha kiderül a múltam nekem lőttek. De akkor őket is
magammal rántom. Nem fogok egyedül bukni. A múltam miatt nem csak nekem van
veszteni valóm… Csörgött a telefonom… félve néztem meg a képernyőt. Itaru volt
az.
-
Mit
akarsz?
-
Van
egy fontos dolog, amiről beszélnünk kéne. Ráérsz most?
-
Mondjuk…
-
Akkor
találkozzunk a…
-
Nem
– szakítottam gyorsan félbe – Inkább gyere te ide.
-
Oké.
10 perc és ott vagyok – azzal lerakta.
Igazából
sose voltunk túl jóban, de sokszor segített már nekem… és régóta ismer… nem
lehetek vele olyan szemét, különben még elárul. Ahogy ígérte 10 perc múlva már
csengetett is. Gyorsan kinyitottam az ajtót és beengedtem.
-
Na
miről akartál beszélni?
-
Aya-chan…
van valami, amit tudnod kéne vele kapcsolatban.
-
Basszus
ne már… megint az a csaj. Esküszöm csak a baj van vele.
-
ha
így gondolod, akkor miért akartad, hogy a barátnőd legyen?
-
Mindegy,
te úgyse értedéd. Szóval mi van vele?
-
Tudod
hogy hívják?
-
Persze.
Ayame.
-
Idióta.
Tudod mi a vezeték neve?
-
Ööö…
asszem nem.
-
Gondolhattam
volna. A teljes neve Ayame Terashima.
-
És
akkor mi… várj! Azt mondod Terashima? Csak nem…
-
De
igen. Az ő lánya. Tegnap jöttem rá, amikor hazakísértem…
-
De
hát akkor az apja nyírta ki a faterom!
By: Akira-kun