- Szia, már vártalak. gyere be - mosolyogtam rá, amikor kinyitottam az ajtót.
- Van egy kis gondom, onii-san... - lépett be az ajtón.
Remek, nem kell faggatnom. Bekísértem és a kanapéra mutattam... Ő leült, majd rám nézett.
- Képzeld, az egyik...
- Egy pillanat - szakítottam félbe - Valamit szeretnék előbb odaadni...
Gyorsan átszaladtam a másik szobába, és felkaptam az ajándékát. Amikor csöngetett, gyorsan rákötöttem még egy piros szalagot is, szóval most irtó cukin nézett ki. Bedugtam a hátam mögé, és vissza mentem a hugicámhoz. Ő kíváncsian nézett rám és próbált a hátam mögé kémlelni. Leültem vele szembe az asztalra.
- Van egy kis ajándékom a számodra - mondtam mosolyogva és elővettem a kiscicát.
Amint meglátta, rögtön elmosolyodott.
- Istenem, hogy ez milyen aranyos - vette el tőlem és babusgatni kezdte.
- Láttam, hogy mióta átköltöztetek, még nem lett macskád... Nekem első dolgom volt egyet beszerezni, amint beköltöztem. Gondoltam adok egyet neked is.
Rögtön megváltozott. Játszani kezdet kis fekete macskával. Ismét boldognak tűnt... Kimentem a konyhába és tejet töltöttem két tányérba és két pohárba. Az asztalra raktam a tányérokat, az egyik poharat pedig odaadtam Ayame-nak. A kiscica rögtön lefetyelni kezdte a tejet, majd az én macskám is csatlakozott hozzá. Leültem a húgommal szemben és ránéztem.
- Na akkor most mesélj - mondtam.
Belekortyolt tejbe, megtörölte a száját, majd komoly tekintettel rám nézett.
- Az egyik srác, aki az iskola királyának képzeli magát.. meg akar magának szerezni... Megtudott valamit a múltamból, és most azzal szarol... cserébe a titkom megőrzéséért, azt kell játszanom, hogy a barátnője vagyok...
- Nem könnyű eset... Mégis mit tudott meg rólad?
- Emlékszel mit csináltam 2 éve?
- Így már értem.... mégis honnan tudta meg? Az ország másik végében voltál akkor... ráadásnak nem is voltál annyira híres....
- Azért elég híres voltam - mondta sértődötten.
- Tudod, hogy nem úgy értettem. Persze, hogy népszerű voltál, de annyira nem, hogy az ország másik végében is ismerjenek...
- Igaz... De Ő valahonnan mégis megtudta... Lehet, hogy közülük valaki szintén ide került?
- Nem hiszem el.... egyiküknek sincs meg az anyagi háttere hozzá....
- Igaz... mégis ki kéne deríteni, hogy honnan szerzett róla tudomást...
- De ma ár nem tehetsz semmit. Inkább lazíts egy kicsit - mosolyogtam rá.
Sóhajtott egyet, majd ő is elmosolyodott... a macskák közben befejezték az evést, ezért húgom rögtön játszani kezdett velük... Miközben Ő játszott, én azon kezdtem agyalni, hogy is segíthetnék ezen a problémáján....
By: Kahu-kun